Rövid próza

 

Kedves Látogató!

Ebben a menüpontban rövid prózai írásaim közül az alábbiakat olvashatod:

 

A síléc

Bál a Holdon (irodalmi verzió)

Tom Waits’s Chocolate Jesus

Három a magyar igazság

 

 

---

  wwwpontminuszosponthu

 

 

A síléc

 

 

Este háromnegyed nyolc. Mindjárt zár a Pap Pál kocsmája a Komáromi utcában. Ez a határ „öreg Tata” városi területe és a falu között. Ide tértek be hajdanán a parasztok a nehéz munka után, hogy igyanak egy üveg sört, vagy egy fröccsöt. Itt álltak meg a napi fárasztó munka porát leöblíteni a szüretelő munkások járművei, ha végeztek a Boldogasszony-pusztai szőlősökben. Ez Tata legrégebben működő ivója, 1901 óta üzemel.

Most csak két-három vendég ücsörög a pultnál. A tulajjal beszélgetnek. Nem részegek, törzsvendégek. Néha még zenekar is játszik itt, de most nagy az üresség. Talán a Nagypéntek miatt …

 

Hírtelen a semmiből előtűnik egy alak. Az ivó bejárata felé tart. Ruhájának színe meghatározhatatlan az esti szürkületben. Hátán megpakolt hátizsák. Zöld vászon, az a fajta, amelyik minden családban megtalálható volt a hetvenes években, amíg be nem jöttek a csehszlovák és szovjet „puttonyok”. Alakjában nem lenne semmi feltűnő: sok a szegény, kóborló ember mostanság. Főleg 50-es lecsúszott férfiak, vagy nők, akik már nem kellenek senkinek az emberpiacon, néha fiatalabbak is. Első ránézésre az alak a fiatalabbak közé tartozik.

 

Tehát a férfi feltűnés nélkül közelíthetne e kései órán a bezárni készülő kocsma felé, ha nem lenne szakszerűen a vállára vetve egy pár élénk színekben pompázó síléc. Már néhány napja nem esik a hó, csak foltokban látszanak nyomai. Hegy sincs a közelben.

Itt a lakótelep közelében sok a szemetes kuka …

 

Az ember határozott léptekkel odamegy a kricsmi bejáratához, és a falnak támasztja a léceket. Észreveszi a járda túlfelén, a vendégek számára létesített dohányzóhelyet. Szemrevételezi a kövér, hanyagul odavetett, vagy végigszívott satnya cigarettavégeket, miközben sajátjából egy utolsó, mély slukkot szív, és a többi közé dobja.

Benyit a kocsmába …

 

 

Tata, 2013. 03. 30.

 

 

vége

 

---

 

 

Bál a Holdon

(Bulgakov után szabadon)

 

 

Tegnap felnéztem az égre. Telihold volt. De ez a Hold egyáltalán nem úgy nézett ki, mint máskor, nagyobb, gömbölyűbb, fényesebb, és milyen furcsa, vidámabb. Elgondolkodtam. Vajon miért van ez, csak nem valami természeti, talán természetfeletti jelenség áll e mögött?

 

Másnap este, amikor újra felnéztem rá, fénye már fáradt volt, megkopott. S akkor hírtelen megszületett bennem a felismerés:

 

-Éjjel bál volt a Holdon! Szinte látni véltem az eseményeket, és a hirtelen elém tóduló képek olyanok voltak, mintha szemtanúja lettem volna a történteknek. Mindenki eljött, a bálba, a legszebb ruháját felöltve. A meghívó, maga volt a kivilágított Hold. Aki felnézett, és látta az üvegburaként világító gömböt megérezte, hogy ott a helye, s egy fénysugarat elkapva már repült is időkorlátokat nem ismerve, afféle Supermanként. A bejáratnál agg komornyik fogadta a vendégeket, frakkban, és cilinderben. Hatalmas göcsörtös mutatóujjával szótlanul a hatalmas, súlyos bronz kapura mutatott, amely magától kinyílt Bentről kakofon ricsaj és túlvilági keringőmuzsika hallatszott. A zenét DJ .Johann Strauss és MC Richard Wagner szolgáltatta. Mindenki tudta, hogyan kell kinéznie. Az Éj Királynője, házigazdaként hosszú, fekete nagyestélyit viselt hatalmas gallérral, és végtelen uszállyal. Lábánál Papagéno heverészett madárfogó sípját fújva. Sarastro, aki szintén a vendégek közt volt, megjegyezte magában: -Még mindig milyen szép, bár szívesen leüttetném a fejét.

 

Orpheusz őrült tekintetét arcán hagyva, tébolyultam kereste Eurydykét. Kis csónakjával afféle alvilági gondolásként siklott a virtuális Styxen, halkan sírdogálva. Amott a dühödt mór, Othello még mindig feldúlt volt és neheztelt Desdemonára, amiért az nem vonta be őt egy kis közös virgonckodásba. Dr Jekyll önmagával, vagyis Mr Hyde-al, na meg Junggal beszélgetett a kettős személyiség, a tudathasadás tudományos leírásának fontosságáról, mindjárt a bejárattól jobbra, egy kis kétszemélyes boxban.

Drakula illemtudóan szája szélére festett egy piros vércsíkot, miután gondosan megmosta világhíres fogsorát. Két gyönyörű vámpírlányt vezetett, akiket leányaiként mutatott be.

Ott volt a Sherwoodi erdő összes felakasztott zsiványa. Kockáztak egy nagy asztalnál, miközben a felszolgáló, szellemszerű, öngyilkos nőket mustrálták.

Néró egy sarokban kifogyott Zippoját idegesen csattogtatva, elkeseredetten próbálta meggyújtani az egyik vastag brokátfüggönyt. Ezt meglátva, Shrek és Quasimodo, a csontvázmintázatú egyenruhát viselő biztonsági őrök, két oldalról hóna alá nyúlva, elvonszolták, és bedobták egy kénsavas kondérba, amelyben ép a bólét keverték.

Lassan megérkezett Batman is oldalán a Macskanővel, és megálltak a táncparkett közepén, azon gondolkodva, hogy kit kellene megmenteni. De nem találtak senkit. Ekkor csodálatos polka szólalt meg. Olyan szép volt, hogy még Messire Woland is elismerően bólintott. Azazelló Korovjovra kacsintott és felkérte táncolni az egyik vámpírlányt. Az rögtön rátapadt volna partnere nyaki ütőerére, de a professzor átható tekintete meggátolta ebben. Behemót, az óriás fekete kandúr a gyönyörű nagyvilági hölggyé cseperedett Kis Hableány csábító, étvágygerjesztő farkát szagolgatta, miközben az, az egyik szendvicses asztalhoz próbálta felküzdeni sikamlós testét.

Thaisz, a híres-hírhedt alexandriai kurtizán régi fényében tündökölt, és pukedlizott egyet, amikor Paphnutius, az elkárhozott szerzetes, rongyos csuháját levetve felkérte egy keringőre. A táncoló tömeg felett hatalmas köröket leírva forogtak, mintha be akarnák járni az egész világmindenséget. Thaisz tűzpiros ruhájának uszálya hatalmas üstökös csóvájaként ölelte körül az alant tomboló forgatagot.

Szépen gyülekeztek a vendégek, nem akart senki sem lemaradni az alvilágra szóló eseményről. Vízbefúltak és akasztottak alkottak csinos párokat.

 

A táncolók között ide-oda cikázva, saját különc világába zárva, a materialista törvényeket figyelmen kívül hagyva tűnt át Leonardo, hona alatt valami ismeretlen szervet tartalmazó spirituszos üveggel. Majd észrevette Frankenstein professzort, akivel elmélyül beszélgetésbe bonyolódott boncolási tapasztalatairól. Néhány kentaurból összeverődött alkalmi társaság egy nőstény unikornis csábos szarvát vizsgálgatta, aki eközben szégyenlősen rebegtette pilláit.

 

A zene charlestonra váltott, és a táncolók önfeledten adták át magukat a pattogó ritmusnak. Piroska engedett egy farkasbundába öltözött néhai orvgyilkos udvarias felkérésének, Jancsi és Juliska pedig körtáncot járt a hét törpével, miközben le nem vették szemüket a kemence mellett kuporgó, és baljósan leskelődő bibircsókos öregasszonyról.

Newton zsebkésével leszelt egy gerezdet a kezében lévő almából és átnyújtotta Hófehérkének, aki őt gyanúsan méregetve fogadta azt el. A konyha boszorkányai eközben elkészítették a báli bólét, amelyben Néró teste már tökéletesen feloldódott. A vendégek szívesen fogyasztották a tüzes italt, mely jobb volt minden alkoholnál. A dorbézolókat megvetően figyelte egy félreeső barlangszerű félszobában Osama fia Laden, aki szakállát simogatva azon gondolkodott, hogy a teremnek melyik sarkát kellene aláaknázni.

Ekkor MC Wagner feldobott egy techno-lemezt, beleordított az éterszagú légbe, és imígyen szólt...:

-...Zarathustra azt üzente, hogy sípot a szájba és napszemüveget fel! Ezernyi őrjöngő, tobzódó csatakos test rázta magát a fergeteges ritmusra. Seprűs boszorkányok repkedtek a levegőben, csontvázcsoportok csörögtek, egymást lecsupaszított, csodás csontjait mustrálva, és elkárhozott kannibálok lesték őket nyálcsorgatva, de bátortalanul, egymást taszigálva. Sípjaik észveszejtő zsivaja összekeveredett a boszorkányok visításával és varjaik károgásával. Olyan ricsajt csaptak féktelen mulatozásukkal, hogy tán még az Univerzumból is kihallatszott. Hasfelmetsző kurtizánjai ismét régi fényűkben ragyogtak Wolandnak köszönhetően. Itt volt Appolinaire, aki abszintot kortyolgatva sajgó fenekét dörzsölgette, próbálva elszámolni ti-zen-egy...ezerig., és Van Gogh, akinek fülét Dzsepetó próbálta csirizzel visszaragasztani.

Az egyik nagy asztalnál Napóleon, Sztálinnak és Hitlernek magyarázta, kis szendvicseket tologatva a vastag, zöld, abroszon, hogy miért vesztett Waterloonál. A távolból mindezt Robespierre figyelte baljósan, majd valamit odasúgott háziorvosának, Doktor Joseph Ignace Guillotinnak. Felvonultak itt régmúlt korok királyai és hóhérai. Hadvezérek, hősök, híresek és hírhedtek. Bűnözők és áldozatok, szépek és gonoszok, csúnyák és még csúnyábbak. Válogatott gonosztevők enyelegtek áldozataikkal.

Hiányoztak a forgatagból a fejnélküli elhunytak, mert nem merték azt az arcátlanságot elkövetni, hogy eljöjjenek.

 

A bálterem természetesen teljesen láthatatlan volt olyan egyszerű halandó számára, mit Armstrong az első holdraszálló, ezért ő képtelen volt odatalálni, pedig VIP meghívója volt.

 

Sajnos mi, hétköznapi halandók, ráadásul még élő teremtményei Istennek nem lehettünk jelen ezen a párját ritkító eseményen, de ha holdvilágnál felpillantunk az égre, mindannyian odaképzelhetjük magunkat a fényes holdi bálterembe.

 

vége

/2008/

 

---

 

 

 

ChocolateJesus, Forrás - Photobucket

 

Tom Waits’s Chocolate Jesus

Vasárnap délelőtt

/napló helyett/

 

A márciusok mostanában nem fiatalosak, inkább átkosak. Nem akarom a tavalyi hóvihart emlegetni, s az idei szélvihart sem felelőssé tenni, csupán kelléke az idei baj-illatú márciusnak. Hiába a március most már mindig ilyen terhes: Peti éjjel láztól beszélt félre, most bágyadtam a kínai sakkbajnokság nyitópartiját elemezzük, hisz sakk volt tervezve elvégre a hétre, bár ez nem pótolja a heveny mandulagyulladás miatt elmaradt FIDE versenyt. István egy átmeneti rosszullét után ráfordult az elmaradt leckékre, hisz betegség miatt itthon maradt egy hétre. Zsuzsa gyógyszereket kotyvaszt a konyhában, a kész fasírtok már ott állnak glédában. Én pedig a második feketét iszom és Tom Waits recsegi fülembe Chocolate Jesus-t. Nem volt jobb az ő vasárnap délelőttje sem, gyanítom márciusban, vagy októberben sem. Pénteken megvágott egy rendőrnő, így semmiképp sem az álmom. Hát nagyon telik az idő, már 3 éve lejárt a jogosítványom.

 

*

 

Tom Waits - Chocolate Jesus

http://youtu.be/1wfamPW3Eaw

 

---

 

André Kertész - Three boys reading,  1915, Esztergom

 

Három a magyar igazság

 

A házunk előtt egy munkásbrigád daruval emel ki egy 10 méter magas, vasbeton lámpaoszlopot.

Háromnak védősisak van a fején,

Háromnak szaki-sapka (három különböző változat),

Három hajadonfőt,

Három egy-egy fának támaszkodik, mindkét kezük zsebben,

Három magot rág, és felfelé néz,

Három lapátra támaszkodik,

De hoppá …

…teherautó közeledik, platóján homok.

Az idill hírtelen megtörött,

Az egyik lapátos a tenyerébe köpött.

 

---